Forrásy Csaba természetfotói

Rólam

Hogyan lett a fotózás, a természetfotózás a hobbim?

Természetfotós pályafutásom valószínűleg gyermekkoromban kezdődött. Édesapám esténként gyakran mesélt az erdő életéről, a rókát ravaszul kijátszó nyúlról és a rengeteget szellemként járó magányos vadkanról. Ezek a történetek mélyen bevésődtek képzeletembe, és egész életemben átélésükre törekedtem. Ez a gyermekkori, vagy ki tudja, valamilyen ősi, atavisztikus vonzódásom a természet iránt, párosult erős technikai érdeklődésemmel. Már csak egy gyújtószikra kellett, amit egy diákkori természetfotós pályázaton elért sikerem jelentett. Ettől kezdve több-kevesebb lendülettel egész életemben hódoltam természetfotós hobbimnak.
A rejtett, vagy éppen sejtelmes életmódot folytató állatok fotózása számomra izgalom, és kihívás volt, hogy technikailag meg tudom-e oldani. Így lett kedvenc témám az egerek, vagy még inkább a bőregerek, azaz a denevérek fényképezése. Ezeken kívül a mikrokozmosz és a tájképek felé vonzódom leginkább. A harmonikus, szép, festői képeket szeretem igazán. Sikereimre nem panaszkodhatom, de az legszebb siker az lenne, ha egyszer egy felvételemre azt mondhatnám: tökéletes.
Az igazi öröm jelen lenni a természetben, élvezni, átélni megnyilvánulásait. Szeretném, ha ebből az unokáim, unokáink is minél többet megtapasztalhatnának.

Ars poétikám

Forrásy Csaba